Várandósgondozás

Az első alkalom a legizgalmasabb. Elmegyünk, megnézzük, és amit a szívem mélyén tudok, most valósággá válik, testet ölt: VALÓBAN OTT VAN!

Nem. A második sokkal jobb. Már nem csak egy kis lukacska, egy gondolat, hanem teste van. Babszem Jankó, úgy is néz ki. És dobog a szíve…

Ó, harmadszorra MÉG SOKKAL JOBB… Keze van, lába, nézd, rugdos! Pisilni is tud. Meg inni. Meg a hányingerem is múlik…

Nem. A negyedik randi az igazi. Már úgy találkozunk, hogy tudom, a férjem picit kint marad, nem kell külön szólni neki. Megvizsgál a doktor, aztán ultrahang… És meglátjuk, hogy fiú-e vagy lány!

Aztán cukorterhelés, ultrahang, majd megint egy, csak hogy megmérjük, gyarapszik-e rendesen, négy hét és a kötelező baktérium-szűrés a kenetből… Az utolsó hetekben szívhang-ellenőrzés, már a kórházi ambulancián.

Minden vizsgálatot megcsináltunk, ami kötelező volt, azokat is, amit ezek fölött kértem, ha szerettük volna látni, nem volt probléma egy plusz ultrahang-vizsgálat, és úgy elszaladt ez a bő fél év, pislogni sem tudunk kettőt, már születik is…

Nem sokszor esik meg egy emberrel ilyen. A gondozás során nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy ezeket a pillanatnyi, esetleg soha vissza nem térő lehetőségeket a lehető legjobban kihasználjuk. A test, az érzetek, a lélek változásait elfogadva kísérem a kismamákat, akik hozzám járnak váradósságuk során.

Esküdt ellenségem a világhálóról letölthető, uniformizált szülési terv, de az ennek mentén felmerülő személyes kérdéseit bármikor szívesen megbeszélem Önnel. Ha mailt küld, próbálok arra is mihamarabb válaszolni. Az a célom, hogy úgy érjen a kilenc hónap végére, hogy alig, vagy nem is marad fehér folt, át nem beszélt probléma. Ezért nincs kínos vagy buta kérdés, csak kérdés van.

Tegye fel bátran!

%d blogger ezt szereti: